A természetes teológia mint tudásmodell a protestáns oktatásban

A természetes teológiát a kora újkori protestáns egyetemeken általában a metafizika részeként tanították, ezért többnyire absztrakt filozófiai érvekkel operált, lehetőséget teremtve arra, hogy a hallgatók az újskolasztika érvkészletének megismerése mellett a Descartes utáni filozófiát is elsajátítsák és adott esetben megcáfolják. A természetes teológia mint a hittudománynak az az ága, amely az emberi ész számára elérhető istenbizonyítékokkal foglalkozik, ugyanakkor a teremtett világ kegyes szemlélését is jelenthette, az ehhez a kontemplációhoz ismereteket nyújtó természetfilozófiával és természetrajzzal is szoros kapcsolatot ápolt. Az előadás a két megközelítést mutatja be egy-egy esettanulmányon keresztül. Az előadás a két megközelítést mutatja be egy-egy esettanulmányon keresztül.
Az első esettanulmány középpontjában Kassai György Mihály (1640–1724) wittenbergi professzor áll, akinek a magyarországi diákok számára alapított könyvtárában számos olyan jegyzet fennmaradt, amelyekből fény derül alapos metafizikai és pneumatológiai tanulmányaira. A második esettanulmány tárgya a pozsonyi születésű Daniel Wilhelm Moller (1642–1712), aki Altdorfban a történelem és a metafizika professzoraként működött, és szerteágazó érdeklődéséről többek között egy Wunderkammerekről szóló disszertáció is árulkodik. Bár Kassai spekulatívabb érdeklődése első látásra távol áll Moller kuriozitások iránti érzékenységétől, összekötötte őket az, hogy az exulánsokkal és az otthon maradó protestáns értelmiségiekkel való kapcsolattartást tudományos célokra is használták. Az előadás a természetes teológiát olyan tudásmodellként kezeli, amelyből más diszciplínák is bátorítást és legitimációt nyerhettek, és amely információcserére is alkalmat nyújtott hungarus professzorok és hallgatók számára.