1.K.36.R.

A kora újkori, újkori magyar szavak jelentését könnyen félreérthetjük, amennyiben az azonos szóalakok mai jelentéséből indulunk ki. Ebből következik, hogy bizonytalanság esetén a korabeli nyelvi kontextus is könnyen félrevezetheti a filológust. Szerencsés esetben
azonban a magyar szöveg vagy egy idegen nyelvű szöveg fordítása, vagy – sokkal ritkábban – amennyiben eredeti, létezik annak idegen nyelvű fordítása. Előadásomban Johann
Arndt kegyességi sikerkönyve, a Vier Bücher vom wahren Christentum… első könyvének 36.
fejezetét, az 1741-es magyar fordításban A’ ki a’ Kristusban nem él! hanem Szivét Világhoz
ragasztja, annak tsak külsö betű szerént való ismérete vagyon a’ Szent irásban, de nem kóstolja annak erejét, és az el rejtett mannát címűt, illetve annak magyar terminusait vetem
össze a német eredetivel. Különös fontosságú ez a fejezet (rész), mivel, amennyiben beszélhetünk a pietizmus nyelvelméletéről, úgy annak ez a szöveg mindenképpen alapszövege, s
ezáltal a magyar szemiotikai terminológia szempontjából is jelentőséggel bír.