Brutus elveszett és megtalált magyar története

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a magyarországi és határon túli egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeivel közösen 2020. október 27-én, kedden 16:00 órakor vitaülést tartott. Tárgy: Kasza Péter – Petneházi Gábor Brutus elveszett és megtalált magyar története Gian Michele Bruto (1517–1592) Báthory István udvari történetírójaként 1574-től kezdte írni Rerum Ungaricarum libri című monumentális történeti művét, amely Mátyás király halálától (1490) Báthory trónra léptéig (1571) nemzeti szempontból volt hivatott bemutatni a magyar történelmet, eleget téve ezzel egy Bonfini krónikáját folytató és az ország három részre szakadását humanista történeti narratívában bemutató mű iránti hazai igényeknek. A mű 1584–85 tájára 25 könyvben elkészülhetett, egylapos próbanyomata is fennmaradt, a király azonban nem volt maradéktalanul elégedett a szöveggel, így kiadásra akkor elmaradt. 2020 júliusában szerencsés véletlen folytán Trentóban, az egykori jezsuita kollégium könyvtárában a mű minden eddiginél teljesebb, húsz könyvből álló, kétezer oldalas korai kéziratát fedeztük fel, amely a magyar történelem 1490–1566 közötti leírását tartalmazza, illetve hozzá van kötve egy töredékes bevezetés is, amelyet Brutus már Báthory halála után írt. A számos autográf javítást és több későbbi kéz (többek közt Szamosközy István és feltehetően Istvánffy Miklós) marginális megjegyzését tartalmazó, rendkívül jó állapotban megőrzött kézirat igazi kincsesbánya, feldolgozása pedig alapjaiban változtatja majd meg eddigi ismereteinket a 16. századi magyarországi humanista történetírásról.