Szent László, a tatárok és a római tolvajok

A Grigore Ureche által írt első román nyelvű krónikában (Letopisețul Țării Moldovei, 1644–
1647) a moldvaiak etnogenezise kapcsán olvashatjuk azt a legendát, mely szerint Szent László
király a tatárok elleni harchoz segítséget kért a római császártól. Rómában akkor olyan törvény volt, hogy a gonosztevőket nem szabad kivégezni, ezért a tömlöcök tömve voltak. A római császár ezeket az elítélteket bocsájtotta Szent László rendelkezésére, akik a tatárok ellen
derekasan harcoltak, ezért László király letelepítette őket Máramarosba, ahonnan később
Dragoș vezetésével kivándoroltak, és megalapították Moldvát. Grigore Ureche krónikája csak
Simion Dascăl átírásában maradt fenn, aki azt állította, hogy a történetet egy magyar krónikában olvasta. Ez a rejtélyes magyar krónika azonban máig nem került elő. Előadásomban
a toposz kialakulását és fejlődéstörténetét igyekszem nyomon követni, olyan szerzők műveit elemezve, mint Modrusi Miklós, Janus Pannonius, Maciej ­Stryikowski, ­Joachiam Bielski, Krzystoff Warsziewicki, Alessandro Guagnini és Kowacsóczy Farkas. Arra is igyekszem majd
fényt deríteni, hogy ez a humanista román etnogenezis-elmélet miként kapcsolódhatott össze az ortodox kultúrkörben is meglévő Szent László-kultusszal.