A magyarországi latin irodalom része-e Gellért Deliberatiója?

Az itáliai származású csanádi (marosvári) püspök egyetlen (bizonnyal) egészében fennmaradt művét (Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium
puerorum ad Isingrimum liberalem) újkori fölfedezése óta általánosan a hazai latinság első
nagy terjedelmű irodalmi alkotásának, első tudományos (teológiai) értekezésének tartják. Szóanyaga így része A magyarországi középkori latinság szótárának. (Az, hogy számos
szócikk vele kezdődik, nem meglepő, az viszont el kell gondolkodtassék, hogy igen sok
szava vagy legalábbis azok jelentésárnyalata teljes latinságunkban izolált, így milyen értelemben beszélhetünk magyar/országi műről.)
Az kétségtelen, hogy a műben találunk egyértelmű utalásokat is magyarországi viszonyokra. Ezek elemzéséből kiindulva a kutatók egy része egyenesen arra a következtetésre
jutott, hogy a mű egészének kiindulópontját, a megírás szükségletét a fiatal magyar kereszténységet veszélyeztető pogány jellegű, illetve dualista eretnek jelenségekben (szellemi-társadalmi mozgalmakban) kell keresnünk. Azt a nyilvánvaló súlyos kérdést, hogy
a Szent István-korabeli országban hol talált Gellért e műhöz forrásanyagot (hiszen fokozatosan feltárult, hogy a szöveg igen jelentős részben található pontos vagy parafrazeált
idézet olyan művekből is, amelyek magyarországi könyvtári elérhetősége lényegében kizártnak tekinthető), a vonatkozó kutatás (Szegfű László) egy saját kivonatgyűjteménnyel
magyarázza.
Az elmúlt évtizedekben néhány tanulmányban jelentősen kibővítettem az idézetek
körét, igyekeztem megragadni magát az idézés és parafrazeálás gellérti technikáját. Tervezett előadásomban azt mutatom be, hogy mindazok a nem túl hosszú részletek, amelyek
a korabeli magyarországi viszonyokról szólnak (illetve részben európai eretnekekre vonatkozó értesüléseket tartalmaznak), nemcsak tartalmilag, hanem széles értelemben vett
stilisztikailag erősen elváló betoldások, a feltételezett eredeti szövegösszefüggéstől való
retorikai digressziót jelentenek, s nem igényeltek könyvtári jegyzetelést vagy valamiféle
florilégium(ok)ban való kutatást. 
Tételem szerint tehát Gellért a Deliberatiót még itáliai tartózkodása alatt egy jelentős
könyvtárra támaszkodva alkotta meg, ahol csapongó gondolatmenetéhez folyamatosan
talált patrisztikus forrásokat. A művet lényegében készen hozta magával, utólagos kiegészítéseket legföljebb a latin Biblia és Isidorus esetében tett. A kortárs történésekre való
reflexiók stílusa (a latin nyelvezet számos jellegzetessége) világosan (akár pontos mondathelyeken) elkülöníti e részeket az Itáliában készült szövegtesttől. Végső formájában
tehát a mű a magyarországi kora középkori műveltség része, de ez nem jelenti azt, hogy a
szöveganyag döntő része Magyarországon készült volna el.