Egy magyarországi professzor és dictamene

Tarnai Andor volt az egyik első magyar kutató, aki A magyar nyelvet írni kezdik… című
munkájában kiemelte a dictamen-oktatás fontosságát a magyar irodalmi tudat kialakulása szempontjából. A dictamen, a fogalmazás praktikus oktatása a késő középkorban egyetemi tananyag volt, és nagyrészt levelek, oklevelek fogalmazásához nyújtott segítséget.
Előadásomban egy szintén Bécsben oktató magyarországi professzor, a lugosi Johannes
Cesar (Császár?) Hungarus dictamen-tankönyvét mutatom be, amely a maribori Püspöki
Könyvtárban maradt fenn (ms. 38.). Jelentőségét az adja, hogy ez az első dictamen-értekezés, amely igazolhatóan magyarországi szerzőtől származik, még akkor is, ha ezt nem
Magyarországon, hanem Bécsben adta elő. Kutatásomban feltárom Cesar Opusculumának
szerkezetét, legfontosabb forrásait (Iohannes Bonandree, Guido Faba Summája, Ludolfus
von Hildesheim De arte dictandija), és rekonstrulálom pályafutását, amelynek alapján a
mű keletkezését 1401-re datálom.