Hogyan búcsúztatta Medgyesi Pál udvari lelkész I. Rákóczi György fejedelmet?

Előadásom témája az a prédikáció, halotti oráció, amellyel Medgyesi Pál udvari lelkész
1649 január 10-én a gyulafehérvári „öreg Templumban” búcsúztatta el I. Rákóczi György fejedelmet. Ezt az első Jajjt összehasonlítom az ugyancsak a Sárospatakon és Nagyváradon
1653-ban megjelent Hármas Jajj kötetnek azzal a darabjával is, amelyben Medgyesi Rákóczi
Zsigmondtól siratta el, aki nem egyszerűen a pataki fejedelmi udvar egyik megbecsült emberének, de barátjának, a puritán eszmék hirdetésében lelki fegyvertársának is tekintette az
igehirdetőt. Mondandómmal igyekszem alátámasztani Luffy Katalin szavait, akinek tömör,
helytálló véleménye az volt, hogy „Medgyesinél a prófétaság nem egyszerűen felvett szerep,
hanem hitvallás […]. Egészen bizonyos: Medgyesi nem a paptársaknak, hanem az örökkévalóságnak írt.” Dolgozatomban a Medgyesi Pál-gyászbeszéd mellett több fontos szakirodalmi
munkát is figyelembe veszek: a Magyar nyelvű halotti beszédeket, Szabó Péter A végtisztesség című könyvét, továbbá David Cressy Birth, Marriage and Death című, nemzetközi jelentőségű művét és Alan Stewart Sir Philip Sidney, a double life című monográfiájának Sidney
temetésére vonatkozó részletét. Természetesen a fejedelem elsiratása mellett kitérek arra is,
hogy az igehirdető – legnevesebb puritán szerzőnk – hogyan láttatja beszédében a 17. század
közepe Erdélyének és Magyarországának s ezen belül az itt élő protestánsoknak a helyzetét.