Kazinczy Ferenc (?): Abauj vármegyei írók
Kazinczy Ferenc (?): Abauj vármegyei írók
Kazinczy Ferenc hagyatékában (Quart. Hung. 1236.) maradt fenn egy 19 fóliónyi terjedelmű fogalmazvány Abauj vármegyei írók (1586–1822) címmel. Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a kézirat bekerül a kritikai kiadás Előszavak és beszédek című kötetébe, méghozzá a Kazinczy helytörténeti tanulmányait tartalmazó fejezetbe. Az alaposabb vizsgálódás azonban kizárta, hogy Kazinczy-szövegről lenne szó, viszont azt igazolta, hogy tartalmaz néhány Kazinczy-jegyzetet. A kézirat elsőként felsorolja Abaúj vármegye könyvnyomtató műhelyeit, a legjelentősebb tipográfusokat és kiadványaikat. A vármegyében született írókat (külön a nőket és a férfiakat), betűrendben, hosszabb-rövidebb biográfiával, műveik jegyzékével. Ezt követik azok az írók, aki bár nem abaúji születésűek, de itt éltek, itt töltöttek be valamilyen pozíciót. E szerzők biográfiájában természetesen fontos szerepet kap a vármegyéhez való kötődésük. Talán ez alapján is érzékelhető, hogy a szöveg szerkezetében és forrásaiban (Cornides, Bod Péter) is kapcsolódik a historia litteraria hagyományához, ugyanakkor a regionalitás, a vármegyéhez kötődő szervezőelv valamennyire el is választja ettől. Ha azonban a keletkezés feltételezett idejére tekintünk (1820-as évek), akkor a szöveg még inkább „kakukktojás”. Ez ugyanis – ahogy Tarnai Andor fogalmaz – már a Pápayval és Toldyval kezdődő új szakasz, a magyar nemzeti irodalomtörténet kialakulásának időszaka. Előadásomban egyrészt megpróbálom feltárni azt a kontextust, amelyben még kívánatos lehetett a „vármegyei irodalomtörténet” megírása, illetve arra is kitérek, hogy az ilyen típusú kísérleteknek miért nem volt sokáig folytatása, másrészt igyekszem tisztázni a szerzőség kérdését.
több
MP3