Az inspiráló „soknyelvűség”

Az Irodalomtörténeti Közleményekben 1961-ben publikált tanulmányában – A magyar
irodalomtörténeti hagyomány kialakulása – Tarnai Andor anakronizmust lát a 18. század
első fele magyar irodalomtörténet-kísérleteiben, amennyiben azok nem a nyugat-európai
gyakorlatot követve, az egyes államok nemzetinek tekintett (tegyük hozzá: homogenizáló) nyelvén születtek, hanem a „soknyelvűség” anyagával dolgoztak; másrészt a német
irodalomtörténetek genezisével való rokonságukat hangsúlyozza, lévén, hogy azok és a
magyarországiak is iskolai előadásokon kapták első formájukat. A „soknyelvűség” kérdése
műfajtani antológiák révén más összefüggésben is érinti a magyar irodalmi gondolkodás
alakulását; erőteljes hatással vannak a Borbély Szilárd által is tanulmányozott, Eschenburg-művek Csokonaira (műfaji-történeti áttekintés és az eredeti nyelven publikált művek antológiája); és Csokonai jegyzetei, tanári munkája, fordításai-átdolgozásai révén a
magyar szerzőkre – e kérdések vizsgálata a konferencia-előadás célja.