A historia litteraria modelljei

A francia és német tudós tudományértelmezésének és forrásfeldolgozó módszerének együttes vizsgálatát Pierre Bayle Dictionnaire-jének (1697) Johann Christoph Gottsched által sajtó
alá rendezett német nyelvű kiadása (1741–1744) mellett elsősorban az indokolja, hogy a historia litteraria mint tudománytörténet, mint tudományos és oktatási reformprogram és mint
az áthagyományozott tudás rendezésének, történeti differenciálásának és felülvizsgálatának az eszköze és módszere ott áll mindkét életmű hátterében. Mindketten a historia litteraria kritikai, polemikus felfogását képviselték, és mindkettőjük munkásságát motiválta a patrióta meggyőződés. Ugyanakkor jelentősek a különbségek is: míg Bayle valódi polihisztor,
aki jelentősen kibővítette és az áthagyományozott tudás számos területére kiterjesztette és
alkalmazta a filológiai kritika antik szövegeken kidolgozott módszereit, Gottsched jórészt
megmaradt az irodalmi hagyomány újraértékelésénél, az irodalomkritika, a poétika, a retorika, a színház és a nyelv kérdéseinél. Az 1730-as években kibontakozó enciklopédiavitában
Gottsched is részt vett: az irodalom- és művészetelméleti nézeteit összegző lexikon előszavában határozott állást foglalt a műfaj felvilágosító szerepe mellett.
A Dictionnaire-ben Bayle nem követi közvetlenül a tudásrendezés hagyományos topikáit, de a korábbi mintázatok, diskurzusok és érvelési technikák egyaránt jelen vannak
a megközelítés és kidolgozás, a feltalálás és véleményalkotás formáiban. A történelemre
való pedagógiai, morális és teológiai jellegű hivatkozások rendszerének mellőzése révén
Bayle jórészt felszámolja a múlt instrumentalizálását, miközben egyaránt távolságot tart
a folyamatos történeti elbeszéléstől, az események spekulatív szintézis számára történő funkcionalizálásától és exemplumként való használatától. Kiemel marginálisnak és efemernek tűnő jelenségeket, a folyamatos narratívát felbontja az epizodikus előadásmód javára, és előtérbe helyezi a változó perspektívájú, nem konzisztens és nem koherens
történeti-kritikai reflexiót. A német nyelvű kiadást Gottsched nagyszámú új jegyzettel
egészítette ki, amelyekben számos tárgyi jellegű helyesbítést és kiegészítést tesz, rendszeresen polemizál, és a kor aktuális kérdéseihez kapcsolódó fejtegetéseket közöl. A jegyzetekben többek között felhasználta Mathurin Veyssière de La Croze francia orientalista és
Leibniz Dictionnaire-rel kapcsolatos megjegyzéseit is.
A tervezett előadás megvizsgálja a Dictionnaire szócikkeinek tipikus struktúráját, forráskezelését, belső és külső kapcsolatrendszerét, példák alapján bemutatja Bayle viszonyát az irodalmi hagyomány alakjaihoz. A Gottsched-életműben elemzi az antikvitás,
a francia klasszicizmus és a barokk irodalmának reflektálását, tárgyalja a Dictionnaire
német nyelvű kiadásának új irodalomtörténeti és színházi tárgyú jegyzeteit. A vizsgálat
kísérletet tesz a két szerző historia litteraria-koncepciójának összevetésére, és elhelyezésére a kor tudományértelmezései között. A téma tárgyalása a Tarnai Andor munkásságára
emlékező tanácskozáson azért is indokolt, mert bár az utóbbi tizenöt évben megkezdődött
a magyarországi Bayle-recepció módszeres számbavétele, a Gottsched-életmű hatásának
ismerete csupán töredékes, és nem tudatosult kellőképpen Gottsched szerepe a Dictionnaire hazai befogadástörténetében.