A historia litteraria modelljei
A historia litteraria modelljei
A francia és német tudós tudományértelmezésének és forrásfeldolgozó módszerének együttes vizsgálatát Pierre Bayle Dictionnaire-jének (1697) Johann Christoph Gottsched által sajtó alá rendezett német nyelvű kiadása (1741–1744) mellett elsősorban az indokolja, hogy a historia litteraria mint tudománytörténet, mint tudományos és oktatási reformprogram és mint az áthagyományozott tudás rendezésének, történeti differenciálásának és felülvizsgálatának az eszköze és módszere ott áll mindkét életmű hátterében. Mindketten a historia litteraria kritikai, polemikus felfogását képviselték, és mindkettőjük munkásságát motiválta a patrióta meggyőződés. Ugyanakkor jelentősek a különbségek is: míg Bayle valódi polihisztor, aki jelentősen kibővítette és az áthagyományozott tudás számos területére kiterjesztette és alkalmazta a filológiai kritika antik szövegeken kidolgozott módszereit, Gottsched jórészt megmaradt az irodalmi hagyomány újraértékelésénél, az irodalomkritika, a poétika, a retorika, a színház és a nyelv kérdéseinél. Az 1730-as években kibontakozó enciklopédiavitában Gottsched is részt vett: az irodalom- és művészetelméleti nézeteit összegző lexikon előszavában határozott állást foglalt a műfaj felvilágosító szerepe mellett. A Dictionnaire-ben Bayle nem követi közvetlenül a tudásrendezés hagyományos topikáit, de a korábbi mintázatok, diskurzusok és érvelési technikák egyaránt jelen vannak a megközelítés és kidolgozás, a feltalálás és véleményalkotás formáiban. A történelemre való pedagógiai, morális és teológiai jellegű hivatkozások rendszerének mellőzése révén Bayle jórészt felszámolja a múlt instrumentalizálását, miközben egyaránt távolságot tart a folyamatos történeti elbeszéléstől, az események spekulatív szintézis számára történő funkcionalizálásától és exemplumként való használatától. Kiemel marginálisnak és efemernek tűnő jelenségeket, a folyamatos narratívát felbontja az epizodikus előadásmód javára, és előtérbe helyezi a változó perspektívájú, nem konzisztens és nem koherens történeti-kritikai reflexiót. A német nyelvű kiadást Gottsched nagyszámú új jegyzettel egészítette ki, amelyekben számos tárgyi jellegű helyesbítést és kiegészítést tesz, rendszeresen polemizál, és a kor aktuális kérdéseihez kapcsolódó fejtegetéseket közöl. A jegyzetekben többek között felhasználta Mathurin Veyssière de La Croze francia orientalista és Leibniz Dictionnaire-rel kapcsolatos megjegyzéseit is. A tervezett előadás megvizsgálja a Dictionnaire szócikkeinek tipikus struktúráját, forráskezelését, belső és külső kapcsolatrendszerét, példák alapján bemutatja Bayle viszonyát az irodalmi hagyomány alakjaihoz. A Gottsched-életműben elemzi az antikvitás, a francia klasszicizmus és a barokk irodalmának reflektálását, tárgyalja a Dictionnaire német nyelvű kiadásának új irodalomtörténeti és színházi tárgyú jegyzeteit. A vizsgálat kísérletet tesz a két szerző historia litteraria-koncepciójának összevetésére, és elhelyezésére a kor tudományértelmezései között. A téma tárgyalása a Tarnai Andor munkásságára emlékező tanácskozáson azért is indokolt, mert bár az utóbbi tizenöt évben megkezdődött a magyarországi Bayle-recepció módszeres számbavétele, a Gottsched-életmű hatásának ismerete csupán töredékes, és nem tudatosult kellőképpen Gottsched szerepe a Dictionnaire hazai befogadástörténetében.
több
MP3