A reneszánsz ideje és a Petrarca-örökség
212
A reneszánsz ideje és a Petrarca-örökség
Az előadás egy filológiai megfigyelésből indult ki: a jórészt még középkori szerzőként számon tartott magyar karthauzi szerzetes, Andreas Pannonius nagy tömegű jelöletlen Petrarca-idézetet és parafrázist épített be politikai és teológiai munkáiba. Ezek a hivatkozások lényegi, a művek koncepcióját meghatározó helyeken tűnnek fel, és az életművön belül is fordulatot jeleznek, egyértelműen máshová tájolva be Andreas eszmetörténeti pozícióját, mint ahol azt az irodalomtörténeti kézikönyv a hatvanas években kijelölte. Mégsem tűnik egyszerű feladatnak a hiba javítása: ugyanis a szerzőt nincs hová áthelyezni. Itáliai és európai viszonylatban a humanista irodalom egymásra következő hullámait a Petrarca-kultusszal, majd az attól felvett távolsággal szokás mérni, Coluccio Salutatitól Leonardo Bruni nemzedékéig, Rudolphus Agricolától Erasmusig és az erazmistákig. A kézikönyvben viszont nincs olyan hely, ahova Andreas Pannonius „áthelyezhető” volna. A korábbi kutatásban (Horváth János, Huszti József, Kardos Tibor munkáiban) a magyar kora reneszánsz szempontjából meghatározó jelentőségű Petrarca-örökség szinte nyomtalanul eltűnik a történeti narrációból. Az előadás részint a korabeli anyagból (Vitéz János és Janus Pannonius Petrarca-referenciáiból) próbálta pótolni a hiátust, részint viszont, a szokásosnál talán erősebb hangsúllyal is, az értelmező keret módosulásának tudománytörténeti okait kutatta, azzal a tanulsággal, hogy Andreas Pannonius esete nem önmagában érdekes, hanem azért, mert jelzi az anomáliát a magyar kora reneszánsz irodalomtörténeti időszámításában.
több
BTK ITI Reneszánsz Osztály felolvasóülései
Kategóriák
Magyar irodalom
Kulcsszavak
felolvasó, Bene, Pannonius, Petrarca
Bene Sándor (előadó)
1:03:24
Felvétel dátuma
2023. június 27.
Feltöltő:
Tünde Móré
Feltöltés dátuma
2023. szeptember 20.
212
