Középkorképünk rendszerszintű problémái
280
Középkorképünk rendszerszintű problémái
Sűrűn találkozunk azzal az állítással, hogy a középkori magyarországi kódexállomány több mint 99%-a elpusztult. A máig fennmaradt szövegekről gyakran olvassuk, hogy többszöri másolás nyomait viselik magukon. Úgy tanultuk, hogy a magyar nyelvű szövegek létrejöttének motorja a kolostori lelkigondozás volt, az anyanyelvű irodalmat a latinul nem tudó apácák szövegigénye hívta életre. A fennmaradt írott emlékek közös tulajdonságának véljük, hogy alig kapcsolódnak az utánuk következő időszak irodalmához. Ezek alapján az a benyomás alakulhat ki, hogy a középkori magyar irodalom hermetikusan elkülönülő egysége irodalomtörténetünknek, olyan korszak, amely egyrészt tematikai egysíkúsággal, másrészt élénk másolói gyakorlattal jellemezhető. Az utóbbi években egy sor olyan eredmény született, amelyek megingatják ezt a középkorképet. Nyilvánvalóvá vált, hogy az írásbeliség kiterjedtségének megállapítása a Mezey Lászlónál olvasható kódexpusztulási számításnál árnyaltabb modellt igényel. Éles vitahelyzet alakult ki a sokszoros másolatokat feltételező és a szerzőkhöz közeli szövegváltozatokat valószínűsítő kutatók között. Az apácairodalom mellett feltűnt egy új korpusz: az egyházi férfiak sok szempontból ismeretlen és meglepő írásbelisége. Kiderült, hogy két emblematikus emlék, a Halotti beszéd és az Érdy-kódex is a későbbi korok felől vizsgálva mutatja meg valódi irodalomtörténeti jelentőségét. Az előadás ezt az átalakulóban levő értelmezési keretet mutatta be.
több
BTK ITI Reneszánsz Osztály felolvasóülései
Kategóriák
Magyar irodalom
Kulcsszavak
középkor, bartók, apácairodalom, felolvasóülés
Bartók Zsófia Ágnes (előadó)
43:21
Felvétel dátuma
2024. január 30.
Feltöltő:
Tünde Móré
Feltöltés dátuma
2024. február 28.
280
